Zsebből a csuklóra: a karóra hihetetlen története
A karóra olyannyira a napjaink részévé vált, hogy szinte elképzelhetetlen az a kor, amikor az emberek még zsebórákat hordtak magukkal, és eszükbe sem jutott a csuklójukon viselni.
Habár az első óraszerkezetes időmérő eszközt már az 1200-as években feltalálták és egészen pontos órákat már a 18. században készítettek, egészen 1904-ig kellett várni a karóra megjelenésére.
Ha belegondolunk, sokáig érthető is volt, miért nem gondolt erre a megoldásra senki: az órák drága jószágok voltak, finom óraszerkezettel, vékony üveggel, amit rendszerint külön míves fedőlap óvott.
A csuklón viselve ki lett volna téve mindenféle sérülésnek, és a mandzsetta miatt amúgy is nehézkes lett volna használni. Ám történt valami, ami miatt egy ember azt mondta: karórára van szüksége, méghozzá gyorsan.
Az első karóra a repülésnek köszönhető
Louise Cartier 1847-ben alapította meg óraműhelyét és hamarosan fogalommá vált a neve. Ekkor még a Cartier órákat láncon viselték mellényzsebben, és talán így is maradt volna még sokáig, ha nem találják fel a Wright fivérek a belsőégésű motoros repülést.
Az idő mérése korábban is fontos volt a repülés világában, ám amíg csak légballonokkal lehetett a levegőbe emelkedni, a zsebóra is bőven megfelelt.
Azonban mégsem a Wright fivérek voltak a megrendelők, hanem egy bizonyos Alberto Santos-Dumont, Cartier régi barátja, akit zavart, hogy repülés közben éppen elég dologra kell ügyelnie, semmint hogy a zsebórájával babráljon, ha tudni akarja, mennyi időt tölthet még biztonságban a levegőben.
Santos-Dumont példája ragadós lett, és rövidesen minden pilóta karórát kezdett hordani, majd pedig megállíthatatlanná vált az új divat a polgári világban is: egy évvel Cartier forradalmi lépése után, 1905-ben alakult meg a Rolex Watch Company, és a nyomában ázsiai gyártók is színre léptek.
A búr háború és az első világháború kevés pozitívumainak egyike: a karóra mindenkié lesz
A búr háború és később az első világégés hihetetlen pusztítást okozott az egész világon, ám néhány pozitívum így is született. Ezek közé tartozott az olcsó, strapabíró karórák egész nemzedéke.
A Cartier, a Rolex és a többi míves gyártó karórái ugyanis nem voltak éppen olcsó darabok – azonban a fronton nagyon is szükségét látták a katonák annak, hogy elég legyen a karjukra pillantani, hogy lássák a pontos időt. Az első karórákat Constat Girard (a Girard-Perregaux alapítója) készítette el a brit uralkodó kérésére, de ezek még szintén drága darabok voltak.
Az első világháború azonban elhozta az áttörést: lövészárok-órának hívták és többségük olcsó zsebóra volt, amire karszíjat szereltek. Később, a háborút követően ez az olcsó megoldás terjedt el a szegényebb népréteg körében, és néhány év múlva már szinte csak a gazdagok hordtak zsebórát.
Mára azonban a karóra bárki számára elérhető a legkülönbözőbb színekben, kialakításban, más és más célcsoportnak. Az biztos, hogy strapabíró, erős, mégis megfizethető karórákra azóta is szükség van. Ilyen a Weide sportos, acél tokos karórája is, vagy a Sanda katonai jellegű karórája, amelyek igazán állják a sarat!
